(Nincs) etikus fogyasztás a kapitalizmusban | Belépési Küszöb #11

Partizán

A huszadik század elején a kapitalista árutermelés legfontosabb és legmeghatározóbb vívmánya az, hogy munkásból, polgárból, bürokratából és vállalkozóból “fogyasztót” generált. A fogyasztói társadalom ethosza a mai napig nagyban meghatározza a képzeletünket és ezáltal a politikánkat, amelyre a 20. század második felére jellemző intézményi válságok, valamint a Szovjetunió és a Keleti Blokk bukása csak rátett egy kapitális méretű lapáttal. 

De mi köze van ennek az egésznek ahhoz, hogy sima, vagy vegán Martenst vesz-e az egyszeri punk? Ebben az epizódban arról beszélgettünk, hogy a konzumerizmus hogyan alakította át a társadalomról és politikai cselekvésről alkotott képünket, melyről ezúttal elsősorban a “zöld ügyek” és “ökotudatos fogyasztás” kritikáján keresztül gondolkodtunk.

Úgy gondoljuk, hogy az etikus fogyasztásra is érvényes az, hogy “A személyes egyben politikai” ’68-as szlogenjét egészen torz módon értelmezi. És nem meglepő módon a háttérben itt is megbúvik a Piac Láthatatlan Keze. Szilárdan állítjuk azt, hogy nem tudjuk magunkat “átfogyasztani” egy fenntartható és igazságos társadalomba, ehhez elengedhetetlen a kollektív cselekvés valamilyen formája. 

A személyesebb hangvétel miatt szóba kerül az, hogy sokszor mennyire osztályvak lehet egy-egy aktivista kezdeményezés, amely bizonyos termékektől való távolmaradást szorgalmazza. Elismerjük, hogy ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát, akkor a fogyasztási szintünk is változni fog – de előtte a termelést kell átalakítani! 
A Partizán támogatói közé itt tudtok csatlakozni: https://www.patreon.com/partizanpolitika
Várjuk visszajelzéseiteket a belepesikuszob@gmail.com címen vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/kuszobpodcast, és Instagramon: @belepesi_kuszob

Említett és ajánlott tartalmak

★ Support this podcast on Patreon ★