A bezárkózás az, amit nem szeretek

Helyzet // azonnali.hu

Borsos János a Borsos Lőrinc néven ismert, 2008-ban született fiktív kortárs képzőművész egyik fele, amelyet Lőrinc Lillával művel. Alkotásaik elsősorban művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkeznek és leginkább a fotórealizmusban, illetve a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai pedig a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak.
Borsos az Art Quarter Budapest egyik művészeként tevékenykedik a budafoki művésztelepen, ahová programokat is szervez – noha ő magát nem tekinti programszervezőnek. Az AQB pedig talán az egyik legizgalmasabb színfoltja a budapesti kortárs kultúrának. Janó meglehetősen komplex módon gondolkodik a művészet, a művészeti közösségek, illetve az aktuális politika viszonyairól.
„Sokszor azt látom, hogy valamiféle törzsi jelleggel szerveződnek a különböző szervezői csapatok, pedig szerintem éppen a nyitottság az, ami inspirálja a kulturális életet.”
Ahogy fogalmazott, nagyon zavarja az a fajta átpolitizáltság, ami ma mindent átsző, és aggódva figyeli, hogy viszonyul a jelenlegi kurzus a kultúrához.
„Szomorú látni, hogy folyamatosan tűnnek el az olyan terek, mint a Kultiplex, a Tűzraktér, vagy épp a Dürer Kert”
Ennek ellenére nem pesszimista, hiszen olyan folyamatokat lát, amelyekről még évekkel ezelőtt sem gondolták sokan, hogy be fognak következni a kulturális önszerveződésen belül, így szerinte nem is Berlinnel kellene összemérni Budapestet, hanem saját magunkkal, hiszen egy nagyon erős közege van Magyarországon a művészeteknek.
De, hogy szerinte mi a képzőművészet lényege? Létezik-e olyan befektető, aki nem csak a pénzt akarja minden áron? Hogyan kapcsolódik össze a techno és a képzőművészet? Kiderül a Helyzet legújabb etapjából.