64. epizód: Önző módon át akarom élni, hogy adok (Vendég: Mező Misi)

StúDió Veszprém

A megnyert kombájnosversenynek komoly szerep jutott a sorsformálásban.
Misi édesapja a pénzdíjból  vásárolta fia első gitárját. 

A veszprémi Várkertbe már a Magna Cum Laude zenekar juttatta el Misit. Úgy mondja, ez meghatározó helyszín volt a zenekar életében. Mészáros Zoltán (“Mr. VeszprémFest”) az elsők között fedezte fel különlegességüket és gyakran hívta őket.
Tánc az asztalon, szárnyaló hangok a város felett és rendőri intézkedés jellemezte ezeket a bulikat.
Egészen más hangulatú, de nagy visszatérés volt Veszprémbe az idei, amikor hősei társaságában állt színpadra és feledhetetlenül énekelte az LGT dalát a VeszprémFest közönségének. 
Prózában ugyan, de elhangzik az a dalszöveg, amit Misi szájából színpadon többé már nem fog hallani a közönség.

Soha nem lesz belőle Mihály, nem kedveli, ha így szólítják, a Misi az önazonos. Miközben nagyon komoly szerepekben is feltűnik. 
Gyergyószentmiklóson és idehaza is kezdeményező aktivitással részt vesz a rászoruló gyerekek segítésében, sorsuk jobbításában. Kamionnyi háztartási berendezéssel, ruhával, élelemmel, máskor hangszerek adományozásával.   

Aztán itt van ez az egészen új szerep, a főiskolai vendégoktatói részvétel a keresztény könnyűzenei képzésben. Itt jól fog jönni a nemrégiben megszerzett teológiai diplomája.

Helyzetjelentést kapunk a rasszizmusról, baptistaként megélt hitéről, ennek kapcsán a sajátjaként felfogott híd-szerepről.Másoknál hallott mondattal szemlélteti fontos felismerését:”A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.”
Amit kiegészít azzal; önző módon szeretné sokszor átélni, hogy gazdagodjon.
A beszélgetésből nem maradhattak ki a családdal, saját változásával és változtatni valóival, a legújabb projektjével, a Mesélővel kapcsolatos gondolatok és történetek.

Spontaneitását dicséri, hogy a könyvekről beszélgetve hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legkedvesebb könyvét felajánlotta podcastunk hallgatóinak.
Sűrű epizód sok munícióval!