StúDió Veszprém

92. epizód: “Futottak még” soha nem voltam, de befutottnak se mondhatom magam (Vendég: Koltai Róbert)

Majdnem 30 éve annak, hogy megríkatta a veszprémi közönséget Willy Loman szerepében. Meséli; még a közelmúltban is megesett, hogy megszólították egykori nézői, akik máig is életük legnagyobb színházi élményeként tartják számon a veszprémi Ügynök halálát.

Mint a feladott labdát, úgy csapja le azt a szerkesztői megjegyzést, miszerint “az volt az aranykor, amikor itt játszottál és én polgármesterként boldogan mentem a Petőfibe…”: Hát persze, mert nem kellett jegyet venned! – vágja rá vigyorogva Robi Dióssy vallomására. Illetékes elvtárs is megérkezett a beszélgetésbe…

Egyik különleges díja a “Sztálinváros legjobb ifjú versmondója” cím. Kevesen tudják, hogy ebben elévülhetetlen szerep jutott három különleges személynek: édesapjának, Petőfi Sándornak és Péter bátyának.

Vitatkozni kezd, amikor azt mondjuk, a pályája elején, a veszprémi években még nem volt befutott színész. Amellett érvel, hogy ma sem az.
Robi szerint az Európa Kulturális Fővárosa cím jó helyen lesz jövőre, de arra, hogy őt mikor láthatjuk, egy saját poénnal válaszol: ritkán lépek fel olyan színházban, ahova nem hívnak.

Nem is tudtunk legutóbbi sikeréről, a közelmúltban Manilában bezsebelt elismerésről.
A sokadik fesztiváldíjat érdemelte ki demenciáról szóló különleges rövidfilmje. A téma mellett az alkotói kör is rendkívüli: Robi a főszereplő, a rendező pedig – ahogy a művészúr mondja – párja, Gaál Ildikó.
Azt mondja erről az alkotásáról, egyáltalán nem a díj a lényeg, hanem, hogy megmozdítja az emberek szívét.

Szamba, Csocsó, Világszám, A miniszter félrelép, kézilabda, Éles Józsi, a veszprémi emberek, könyvek, a visszasírt 75. születésnap és a Neurotic frontemberével, Pajor Tamással közös színpad.
Bőséges tartalom ebben a beszélgetésben is!