Cannes Filmklub podcast #5 - Ennyi hányást még sohasem látott Cannes

Filmklub Podcast

A cannes-i filmfesztivál félidejénél helyszíni tudósítóink már úgy érzik, hogy látták a 75. fesztivál legjobb, legrosszabb és legviccesebb filmjét is. A legjobbnak ráadásul óriási a magyar vonatkozása. Részletesen megtudhatjuk azt is, milyen belülről egy cannes-i kerekasztal interjú Léa Seydoux-val. Itt a Cannes Filmklub podcast ötödik adása.

Valószínűleg azért is, mert az elején kipihentebbek és nyitottabbak vagyunk, napokig úgy tűnt, hogy csak jó filmek vannak idén Cannes-ban. A tendencia megváltozását semmiképp sem George Millertől, a Mad Max-filmek legendás rendezőjétől vártuk, aki előtt hét éve leborult az egész fesztivál a Mad Max: A harag útja láttán. A Three Thousand Years of Longing című újdonságáról nem sokat lehetett tudni előzetesen, csak, hogy Tilda Swintonnak egy isztambuli hotelszobában megjelenik egy dzsinn (Idris Elba), aki teljesítené három kívánságát. Nekünk csak egy kívánságunk lett volna fél óra után: hogy minél előbb érjen véget ez a borzalom.

Az előző adásban már rengeteget emlegetett Léa Seydoux-ra várt a feladat, hogy enyhítse a reggeli csalódást. A csúcsformában lévő színésznővel való találkozás örökre szóló élmény, bár a kerekasztal-interjúzás műfaját érdemes fenntartásokkal kezelni, ahogy az a részletes beszámolónkból is kiderül. Seydoux mindenesetre elárulta, hogy A feleségem története a kedvence a saját eddigi filmjei közül.

Szombat délután a hivatalos programban elszabadult végre a humorbomba is, hiszen rögtön egymás után láttuk a fesztivál két legviccesebb filmjét. A Chronique d’une liaison passagère (Egy futó kaland krónikája) olyan, mintha egy negyven évvel ezelőtti csúcsformájában lévő Woody Allen rendezett volna egy tipikus megcsalós-szerelmi háromszöges francia komédiát. Még eszementebb humorral támadott a svéd Ruben Östlund, aki előző filmjével (A négyzet) Arany Pálmát nyert, most pedig görbe tükröt tartott a pezsgőző-osztrigázó cannes-i közönség elé. A Triangle of Sadness lényegesen kevésbé árnyalt és kifinomult, mint korábbi munkái, ráadásul ennyi hányást és egyéb bélmozgást még sosem mutatott egyszerre a sokat megélt cannes-i filmvászon.

A nap végére a sok nevetés után még bevitt egy gyomrost Cristian Mungiu (4 hónap, 3 hét, 2 nap) új filmje, az R.M.N., ami Romániát képviseli az idei versenyprogramban, de ugyanannyira szól rólunk, magyarokról is. Az igaz történeten alapuló társadalmi kórlelet Erdélyben, egy főleg magyarok lakta faluban játszódik, aminek a békéjét az borítja fel, hogy a helyi pékségben Sri Lanka-i vendégmunkások kezdenek dolgozni. A hátborzongató és minden társadalmi aspektusra odafigyelő dráma pontosan megmutatja, hogy hol tart most Európa és benne különösen a mi régiónk.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!