Egészségügy 2022: a magánegészségügy térnyerése vagy az állami ellátórendszer erősítése?

Új Egyenlőség

Az Új Egyenlőség podcastjaiban többször foglalkoztunk az egészségügyi rendszerben fennálló egyenlőtlenségekkel. Az új kormány megalakulása után kiderült, hogy önálló egészségügyi minisztérium nem lesz, a Belügyminisztérium lesz a terület gazdája. Erről és az elkövetkező időszak feladatairól beszélgettünk Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal.
 
Az egészségüggyel kapcsolatban egy viszonylag leegyszerűsítő problémafelvetés volt a kampány során és a kormányalakítás időszakában is, hogy lesz e önálló egészségügyi tárca. Időközben kiderült, hogy nem. Sinkó Eszter szerint szükség lett volna rá, az egészségügyi miniszter ugyanis ott ül a kormányüléseken, és képes az ágazati logika mellett érvelni az egyes előterjesztések kapcsán. Az ugyanakkor jó jel, hogy az új egészségügyi államtitkár előre rögzítette, szakmai egyeztetések alapján akar döntéseket hozni.
A beszélgetés során többször is előkerült az elmúlt időszak béremelési kérdése. A kormány arról döntött, hogy a hálapénz kivezetésével egyidejűleg jelentős béremelést ad az orvosoknak. Ugyanakkor az eredeti szándék szerint szétválasztja a magán és közfinanszírozási rendszert. Aki a közfinanszírozásban dolgozik, annak a megemelt bérért cserébe el kell fogadnia, hogy csak engedéllyel lehet magánegészségügyben orvos. Ez a túlterhelés mérséklésével és egyértelműbb viszonyokkal járt volna.
A lépés egyoldalú lett abból a szempontból, hogy a rá nehezedő nyomás hatására a kormányzat inkább engedi az orvosoknak a két rendszerben való munkát. Ugyanakkor a közellátásban való érdekeltségi rendszer nincs biztosítva – korábban sajnos ezt teremtette meg a paraszolvencia –, így az orvosok betegek iránti elkötelezettsége nem egyenszilárd.
Az egyes ellátási szinteket megnézve látszik, hogy több területen is hamarosan beüthet a humánerőforrás hiányának problémája. Az alapellátásban korábban szó volt a praxisközösségek megteremtéséről, és ezáltal a területi háziorvoshiány mérsékléséről. Ez a folyamat nem ment végbe. Bár vannak hálózatszerű praxisközösségek és kisebb, de szorosabb integrációt igénylő közös csoportok, a betegek azonban azt érzékelhetik, hogy nehezebb bejutni az orvoshoz.
A szakellátásban a problémát a várólista okozza. Ennek fő oka szintén a szakemberhiány. A várólisták ledolgozását illetően Sinkó Eszter szinte biztosra veszi, hogy lesz ilyen kormányzati törekvés. Több diagnosztikai eszköz is megjelent, ugyanakkor a szűk keresztmetszet a vizsgálatot végzők száma. Ennek kapcsán a kormány az RRF-forrásokra apellált, és ebből rendezné a béreket, akár valamilyen ösztönző bevezetésével. A helyreállítási alapról való megegyezés azonban nem történt meg a magyar kormány és az Európai Bizottság között.
A harmadik szint a kórházi ellátás. Itt már a hírekben is többször megjelenő probléma a munkaerőhiány. Van olyan megyei kórház, ahol szűkíteni kellett a szülészet „nyitvatartását”, amely komoly ellátási problémákat mutat. A kórházak bezárása nem úgy merül majd fel, hogy az épületet, és ellátóhelyet zárják be, hanem sokkal inkább azt történik, hogy szakember nélkül lesznek, és emiatt nem lehet odamennie a betegeknek.